Európa válaszút előtt: felébred vagy súlytalanná válik

Mindenki látja és érzékeli, hogy az EU sürgős és gyökeres reformra szorul, mert ha marad a jelenlegi pályán, akkor gazdasági dinamizmusa tovább fogy, geopolitikai súlya elenyészik. Értéke ekkor már csak kulturális örökségében rejlik, legfeljebb turisztikai célpontként marad releváns. Az EU jelenlegi működési formája a ’90-es évekre jellemző hatékonysággal működik, de a világ gyökeresen megváltozott és felgyorsult, mostani formájában teljesen képtelen lépést tartani a jelen kor kihívásaival. Emellett berendezkedése mélységesen antidemokratikus, ami gátolja, hogy racionálisan gondolkodni tudó, értelmes vezetők kerüljenek az EU vezetésének élére, akik Európa jövőjét tartják szem előtt, valamint a választók érdekeit képviselik, és nem saját hatalmukat vagy idegen érdekeket szolgálnak.

A legnagyobb kockázat
Az EU legnagyobb kockázata a saját ostoba és korrupt politikai elitje. Európát nem vezetik, hanem szándékosan tönkreteszik. Európa legnagyobb veszélyét nem a külső kihívások jelentik, hanem az, ahogyan reagál rájuk. Az elmúlt 10–15 év döntései, különösen a Covid utániak, többnyire ellentmondtak a tagállamok gazdasági érdekeinek és a választók akaratának. A vezetők valóságérzékelését elavult ideológiai merevség, stratégiai szemléletüket rövid távú pártpolitikai szempontok torzítják. Hogy ez bugyuta ideológiai elfogultságból vagy kevéssé átlátható érdekekből fakad, azt nem feltevések, hanem a döntések következményei mutathatják meg. Közben a világ vezető hatalmai tudatosan építik a jövőjüket, Európa pedig három, egymást erősítő problémával küzd:
   - technológiai lemaradással,
   - a migráció kezelésének nehézségeivel (romló közbiztonság, párhuzamos társadalmak kialakulása stb.),
   - széttagolt, kiszolgáltatott energiapolitikával.

Képviselet kiüresedése
A kérdés legélesebben az Európai Parlamentben vetődik fel, ahol a demokrácia csak díszlet, egyesek előadhatják az előre megtervezett politikai színjátékukat, másoknak meg a karrier ugródeszkájává vált. A választó azért küld valakit Brüsszelbe, hogy gondolkodva, mérlegelve döntsön a választó érdekében, nem azért, hogy vakon kövessen egy korrupt és lobbista csoportként működő frakció utasításait. Mit ér az EU-képviselet, ha a képviselő már nem a választóit szolgálja, hanem azokat, akiktől a következő uniós tisztségét vagy EU-képviselői mandátuma utáni karrierjét várja? A magyar választók joggal várják el, hogy képviselőik megindokolják szavazataikat. Nem az a gond, hogy valaki nem ért egyet a saját kormányával, hanem az, hogy döntését karrierépítés vagy személyes érdek vezérli, a választói felhatalmazás pedig puszta hivatkozási alappá silányul.

Hatalom felelősség nélkül
A Bizottság, a Parlament és a tagállami kormányok eltérő feladatokat látnak el, de a hatáskörök bonyolultsága nem mentség az elszámoltathatóság hiányára. A polgároknak joguk tudni, ki dönt, milyen felhatalmazással, és mi történik, ha megszegi őket. A demokrácia csak díszlet, legfeljebb hivatkozási alap, mert az uniós csúcsvezetőket nem közvetlen választás emeli tisztségükbe, és szinte semmilyen hatékony fék nem korlátozza őket. Aki másoktól jogkövetést vár, magára nézve se alkalmazzon kettős mércét.

Mit érez ebből az EU polgár?
Nem az számít, hány beszéd hangzik el a demokráciáról, hanem hogy az emberek mennyit éreznek belőle a mindennapjaikban. Számít-e a véleményük? Értük dolgoznak-e a képviselők? Ezekre ma nincs megnyugtató válasz. Nem újabb nyilatkozat vagy bizottság kell, hanem valódi átláthatóság, következetes jogalkalmazás és szigorúbb elszámoltathatóság. Az uniós csúcsvezetés hitelessége a polgárok szemében rendkívül alacsony, és ezt a bizalmi válságot nem lehet manipulatív kommunikációval elütni.

Megújulás vagy elmozdulás
Európa nem azonos Brüsszellel, a Bizottsággal vagy a politikai elittel. Európa az emberek és nemzetek közössége, azoké, akik dolgoznak és adót fizetnek. Az intézmények értük léteznek, nem fordítva. Európának ostoba dogmák helyett realitásérzékre és hosszú távú stratégiára van szüksége, olyan értelmes vezetőkre, akik szívükön viselik Európa sorsát, akik racionálisan mérlegelve tudnak dönteni Európa érdekei mentén, és a közérdeket szolgálják, nem szűk érdekcsoportokat.

Gyorsan változó világ
A mesterséges intelligencia, az ipari és energetikai átalakulás és a nagyhatalmi verseny újraírja az erőviszonyokat. A nyertesek azok lesznek, akik időben felismerik a változás irányát, és következetes stratégiát építenek. Ha Európa nem változtat sürgősen, előbb versenyhátránnyal, majd beruházások, munkahelyek és piacok elvesztésével, végül a politikai és gazdasági önállóság sérülésével kell számolnia, miközben a korrekció egyre lehetetlenebb és drágább lesz.

Mi a kérdés?
Ma már nem az a kérdés, hogy kell-e változtatni, hanem az, hogy marad-e elég mozgástér a fordulathoz. A tét végső soron az, hogy Európa időben megújul-e, vagy csak akkor ébred rá a változtatás szükségességére, amikor a mozgástere már végzetesen beszűkült.